Elkészültek az óriásbetűk a gyerekszoba falára

Be kellett látnom, hogy vagy a gyerekekkel együtt vagy sehogy. Szinte folyamatosan itthon vagyunk, de szerencsére egyikünknek sem kell az ágyat nyomnia. Időnk mint a tenger, csakhogy azt az időt ki is kell tölteni valahogy. Nagy szabadságot élvezünk, bármit megtehetünk. Sára és Bobi biztosan így látja a betegen itthon töltött napokat. Én meg próbálok ehhez asszisztálni , hogy ne vegyék észre a bezártságot.
A dekorbetűk karácsony óta menekülnek előlük. Na most lemásztak a szekrény tetejéről, és végre megtapogathatóvá váltak. Nagy volt a boldogság, amikor bejelentettem, hogy akkor most anya kikeveri a színeket, majd együtt kifestjük őket. Nem volt nehéz keresztülvinni, hogy ők fejenként csak egy-egy betűt kapjanak, most nem a mennyiség érdekelte őket. Imádják mindketten, ha ecset lehet a kezükben. Manapság Sára állandóan fest és rajzol, és Borisz is próbálkozik már. Ráadásul ez most felnőttfesték volt, nem korongos vízfesték. Extra élvezet. Utána meg gyors mosakodás és ruhamosás, a maradandó foltok ellen. A betűk színeit fehér és színes akrilfestékből kevertem ki, hogy száradás után kibírják majd a nyálas, vizes tapogatást. De ez a festék száradás után nem csak a betűkről, de a ruháról sem jönne le, és ha sokat várunk, a kezeket is hosszú ideig képes diszíteni. Nem vagyok normális, gondoltam,, amikor kipakoltam eléjük a festékeket. De végül nem történt semmi visszafordíthatatlan. Viszont fél óráig koncentrált figyelem és fegyelem volt. És egy kis csönd, extra ajándék anyának.

Ilyenek voltak a betűk festetlenül. Helyesbítek, nem hungarocellből készültek, ahogy a korábbi tervezgetős, inspirálódós bejegyzésemben írtam (itt), hanem polisztirol lapból vágatták ki őket lézervágóval. Ajándékba kaptuk őket karácsonyra.

És így kezdődött. Nem szerettem volna, ha a teljes színpaletta megfordul a betűkön, ezért kikevertem pár türkizes-kékes és néhány rózsaszínes árnyalatot, ahogy a megrendelés szólt.

Sára közben észbe kapott, hogy ő nem is rózsaszínt szeretne, hanem lilát, és azonnal ki is keverte magának. Ilyen ez a lány. Persze ebben az is benne volt, hogy így lehetett kéket lopni Bobitól. Erre persze Bobinak is egyből kellett Sára elől a rózsaszín, de nem sokáig, mert rájött, hogy az mégiscsak rózsaszín. Vezetője is volt, hogy felismerje a helyes utat. Ez túl láááááááááányos! segített neki Sára a sztereotípiáknak és nemi szerepeknek megfelelően színt választani. Mindegy, jól szórakoztak. Miután készen lettek, a többi betűt olyan színekre festettem, amik illettek a kis műalkotásaikhoz.

Ennyit jelent másfél év korkülönbség:

Ez lett belőle. Kétoldalas ragasztóval fel is ragasztottuk az ágyuk fölé. Gyanítom párszor még át lesz festve vagy egyéb technikákkal kidekorálva, de első változatnak nem rossz. Még az is lehet, hogy máshova kerülnek. Például a kerti kisházba. De addig is a saját munkájukat nézegethetik a saját szobájukban, és ismerkedhetnek a nevükkel.