Sára lányom még csak kiscsoportos, de már az iskolába készül. Van iskolatáskája, amibe bepakol, rituálisan átmegy a másik szobába, amikor iskolásat játszunk, leül, és várja, hogy tanítsák. Persze ki más, mint én. Én viszont nem készülök tanítónak, néha megpróbálom megúszni az ének- vagy a tornaórát, de nem lehet, mert már tudja, hogy egy iskolásnak ez is jár. A könyvekért egészen aprócska kora óta rajong, Borisz még meg sem született, amikor neki már olvasójegye volt a gyulai könyvtárba. Ma már azokat a könyveket is szereti, amikben csak betűk vannak. Ellopkodja a regényt az ágyam mellől, leül és olvas. Valószínűleg azok közé fog tartozni, akik már úgy mennek iskolába, hogy ismerik a betűket. Na nem azért, mert én erre fogom ösztönözni, hanem mert már most hajtja ez a vágy. Lehet pont az S betű lesz, amit először megtanul, a Sárabetű, ahogy a gyerekek nevezni szokták a kezdőbetűjüket. És a Boriszbetű is az elsők között lesz, azt hiszem. Mert számon tartják egymást, mindig, mindenben. Nem meglepő, hogy Bobi is veszi az iskolatáskáját, amikor játszunk, igaz nem könyveket, hanem a nénóautót pakolja bele, mert neki az a legfontosabb. De ő még ráér.
Karácsonyra kaptunk egy jó kis ajándékot, hungarocellből kivágott óriásbetűket, dekorációnak a gyerekszobába. Természetesen a két lurkó nevét adják ki. Festetlenek, kezeletlenek. Tenni kellene velük valamit. A gyerekszobával kapcsolatban nekem a semlegesség az egyik alapelvem. Ebben a korban még tele van a gyerekek környezete rikító, egymással versengő színekben pompázó játékokkal, és mivel én nem szeretném ezt a hatást fokozni, próbálok ezeknek semleges hátteret teremteni, fehérrel, szürkével, és pár vezető színnel. Csakhogy a lányomnak is megvannak már a maga elképzelései, nemrég bejelentette, hogy elköltözik az egyik barátnőjéhez, mert az ő szobájában minden rózsaszín. Hát, nálunk nem. Legalább lesz mi ellen lázadnia tinikorában. De ahogy eddig, most is csak azt szeretném, ha tetszene neki a szobája, így meg sem próbálok más színt választani a betűkhöz, mint a rózsaszínt. De teszem ezt úgy, hogy nekem is jó legyen ránézni, mondjuk egymással harmonizáló pasztell árnyalatokra finomítom a hercegnős vonalat. Bobi neve valószínűleg kékes-zöldes színekben fog pompázni. Egy biztos, nem lesz túl karakteres a betűk dekorálása, mert már önmagukban is látványosak. A helyük is megvan már, mindkét gyermekem a saját neve alatt fogja álomra hajtani a fejét esténként. Hamarosan megmutatom az eredményt, ez még talán ebbe a betegeskedéssel tarkított időszakba is belefér. De addig is mutatok pár inspiráló változatot betű a falon témában.
Forrás
Forrás
Forrás
Forrás
Forrás
Forrás
Forrás
Forrás
Forrás
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése