Ha jött a húsvét, gyerekkoromban berzseltünk, írókáztunk, festettünk, leginkább pirosat vagy hagymával vöröset. Szépek voltak. Ha a gyerekeim nagyobbak lesznek, én is megtanítom nekik ezeket a hagyományos technikákat. De most nem éreztem rá késztetést. Inkább úgy döntöttem, hogy szétnézek a trendek között, és kipróbálok párat.
Innen válogattam. Itt most nem egy hosszú képsort fogtok látni szebbnél-szebb húsvéti tojásokkal, hanem ezek közül csak párat, de olyat, amit ki is próbáltam. Mert lehet hogy gyönyörű a dekor, de ha nagyon anyagigényes illetve költséges vagy porcelánfestőket meghazudtoló kézügyesség kell hozzá, esetleg egy egész napot magának követel az elkészítése, akkor nem ajánlanám nektek, mert én sem szívesen készítenék ilyeneket.
De a következőkkel bárki megpróbálkozhat, azt garantálom. A gyerekek sem maradnak ki a buliból, de a nekik szánt tojásdekort egy következő posztban mutatom meg, pár nap múlva.
Én úgy vagyok vele, hogy ha egyszer már rászánok valamire egy kis időt és energiát, akkor az ne legyen már pár nap alatt az enyészeté. Persze a sütés-főzés kivétel, mert az pont ilyen. De a húsvétra szánt tojásokat ezért úgy dekorálom, hogy el lehessen tenni, majd jövőre újra elővenni őket. Már amennyiben megérik ezt a szép kort. De az esélyt megadom nekik. Ezért nem főzöm, hanem kifújom őket. Tudni kell rólam, hogy a tüdőkapacitás nem az erősségem, két hét légúti betegség után pedig eszembe sem jutott azzal kísérletezni, hogy a tüdőm erejével oldjam meg ezt a feladatot. Épp nem volt itt senki, aki bevállalta volna a megtisztelő feladatot, ezért ki kellett találnom valamit. Kipróbáltam hát a lábbal működtethető egyszerű matracpumpánkat. És mi történt? Nagyon bevált. Gyorsan és fájdalommentesen kész lettem a tojásokkal, és tízből csak egy repedt el a kezemben a túlnyomástól. Persze ha nem igazi tojásokat, hanem például hungarocell, műanyag vagy fa tojásokat használunk, akkor a probléma eleve megoldott.
Tehát adottak voltak a korábban zsírtalanitott majd kifújt tojások. Jöhetett a festés. Egy alapszínt választottam, hogy a technikák igazán összehasonlíthatóvá váljanak. Aztán ki-ki eldönti, hogy ő milyen színt használna. Nálam ez most egy szürkéskék árnyalat volt. Ugyanis szerintem ez nagyon megy a másik vezető színhez, a ragyogó aranyhoz, illetve a mélybarnához. Mindhárom technikának az az első lépése, hogy két rétegben lefestettem a tojásokat akrilfestékkel. Nem árt megoldani valami felfüggesztést vagy minél kisebb felületű alátámasztást, hogy foltmentes felületet kapjunk. Én ehhez egy koszorúba gombostűket szúrtam, és a kifúrt tojásokat azon szárítottam. Ha egyenletes színt akartok, és akrilfestéket használtok, legyen sűrű a festék és puha az ecset, mert ha vizes, akkor nagyon sok réteg kell, ha pedig túl kemény sörtés az ecset, akkor csíkos lesz a felülete. Ha kész, akkor túl is vagyunk a nehezén.
Az első technika, amit kipróbáltam, nem anyira új, viszont pofonegyszerű, és látványos. Ez a legtermészetesebb hatású. Ha natúr, festetlen tojással követjük el, akkor pedig valóban olyan, mintha egy fészekből csentük volna el. Én a szürkés alapszínhez kevertem ebben az esetben egy pici türkizt is. Ha megszáradtak a tojások, már csak egy kis egészen sötétbarna akrilfestékre van szükség, ennek viszont most vizesnek kell lennie, és egy már használaton kívüli fogkefére.
Leterítünk egy nagyobb felületet újságpapírral, és kezdődhet a móka. Nagy élvezet ám a makulátlan felületet összespriccolni, már csak ezért is megéri. Végighúzod az ujjadat a festékbe mártott fogkefén, és már záporoznak is a tojásra a barna pöttyök és foltok. Ennyi. Íme a végeredmény, száraz fűszálakból készült fészekben, tavaszi virágok között, mintha tényleg egy mezőn találtam volna.
A másik technika alapja is ugyanaz az egyenletesre lefestett tojás, de ehhez most óarany színű akrilfilcet használtam. Nem túl vékony hegyűt, 1 mm vastagságút. Én három egyszerű mintát választottam, kisebb-nagyobb pöttyöket és csíkokat, de bármit rárajzolhatsz a tojásokra. Ilyenek lettek.
A harmadik technika manapság a legnépszerűbb. Számtalan változatban megtalálható a dekor oldalakon. Én arany akrilfestéket használtam hozzá. Érdemes jó minőségűt venni, ha igazán ragyogó, aranyfólia-szerű hatást szeretnénk. Én egy művészellátóban szereztem be még karácsonykor. Egy tubus sokáig elég, ha jól lezárjuk. A kiindulási alap itt is a már megfestett tojásunk. Erre egy markáns választóvonalat kell képeznünk valamilyen ragasztószalaggal. Én a falfestésnél használatos maszkolócsíkot választottam, mert az könnyen eltávolítható, és nem hozza le a már felvitt akrilfestéket. Bármelyik festékboltban beszerezhető.
A kimaradó részt ezután egy puha ecsettel aranyszínűre festettem, majd a teljes száradás után eltávolítottam a szalagot. Egy-két helyen utána kellett javítanom egy vékony ecsettel, miután leszedtem, de a végeredmény nagyon látványos lett.
És egy ráadás.
Ha valami romantikusabbra vágysz, akkor íme az egy bejegyzéssel ezelőtti papírvirágokkal és pasztellszínű, pöttyös szalagokkal dekorált változat. Elkészítési útmutató
itt.
