Rövid képriport a fürdőszoba pillanatnyi helyzetéről, avagy végre sikerült lefestenem a mosdópultot.
Először két réteg fehér, vizes bázisú akril alapozóval kentem, pontosabban hengereltem le a bútor felületét. Természetesen csak azután, hogy volt szerencsém egyedül maradni a házban pár órára, és lecsiszolni az egészet. A pultot jobbnak látszott nem elmozdítani, de a tükörkeretet a pincében csiszoltam, festettem, fújtam, majd újra csiszoltam. Nem a kedvenc részem ez a csiszolgatás, de a korábbi festék vagy pác kaphatott néhány hipós kezelést az előző lakóktól, szóval muszáj volt. Miután felhasználtam erre a csodás műveletre a szabadidőmet, az említett alapozást és az utána következő festést már tényleg a délutáni alvás idején és éjszaka kellett megvalósítanom. A fürdőszoba jól szellőzik a nagy ablakon keresztül, és én egyébként is csak vizes bázisú festéket használok a házban, úgyhogy a szagokkal nem volt gond. De a zavartalansággal már igen. Egyik éjszaka Bobi álmos szemekkel, hunyorogva a hirtelen fénytől rámnyitott festés közben, és nagyon nem értett semmit. Gyorsan letettem a festőhengert, és visszavittem aludni. Csak onnan tudom, hogy Sárát is betakargattam, hogy másnap mindkettejük ágyneműjén ott éktelenkedtek a fekete festékfoltok, ujjlenyomat formájában. De én megszállott vagyok, nem tántoríthat el az ilyesmi.
Visszatérve a munkafolyamatokhoz. Az alapozás-festéshez kisméretű szivacshengert használtam, és ahol kellett, ecsetet is. A fehér alapozásra két réteg vizes bázisú selyemfényű akrilfesték került, alul fehér, felül fekete. Jól néz ki és könnyen lemosható. mondjuk a hipót ez sem bírná, de nem is lesz hozzá szerencséje. A tükör szintén fehér alapozást kapott, majd arra egy réteg grafitszürke festéket, amit a feketéből és fehérből kevertem ki. Miután megszáradt, lefújtam ezüst akrilspray-vel, és miután annak is letelt a száradási ideje, kicsit visszacsiszoltam, hogy olyan legyen a felülete, amilyet szerettem volna.
Még a tavalyi beköltözés előtt találtam rá a Butlersben arra a két akasztóra, ami a pult két oldalára került. Az egyiken egy gyönyörű fehér horgolt zákocska függ a Mandulaművektől. A másik oldalon egy fodros, kék-fehér csíkos zsák lóg, a gyerekek fürdés előtt levetett holmijainak. A mosdópult elülső részére egy fekete fém fali sín került. Az Ikea eredetileg konyhába szánta, de szerintem igen elegáns törülközőtartó lett belőle.
Gyűjtögető alkat vagyok, ami nem mindig előnyös, de ilyen helyzetekben általában jól jön. Pár kincsem már meg is találta itt a helyét. Lantos Judit tárgyait nagyon kedvelem, a szögletes porcelán dobozkája régi szerelem. A szappantartó két kis tálkája is régi turkálós szerzemény. A mór hatású fém tálka viszont tavaly karácsonykor került hozzám a H&M Home-ból. A kád feletti hosszú polcot is lefestettem fehérre, és kicsit rendet teremtettem a holmik között két fa dobozzal (Ikeás virágtartó), amik a fogantyúikat szintén a Butlersből kapták, és egy nagy tállal, ami eddig a verandán fagyoskodott.
Az évekkel ezelőtt vásárolt és azóta is folyamatosan használt Ikeás fonott fedeles dobozok már nem tetszettek eredeti állapotukban, pedig akár még bele is illettek volna az új környezetbe. De inkább befestettem őket a pulthoz használt fekete festékkel, száradás után kopottra csiszoltam, a doboztető belsejét pedig lefújtam az ezüst akrilspay-vel. Nem szeretem a túltervezett összeállításokat, de ez még belefér. Szerintem.
Most itt tartok. De még a leglátványosabb rész hátra van. Remélem hamarosan arról is beszámolhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése