2015. január 30., péntek

Sára és Borisz szobája

Még ki sem látszott Sára a pólyából, amikor már tudtam, hogy a szobájába egyszer festek egy felhős falat. A Pinteresten böngészve találtam rá arra a tapétára, ami alapján a konkrét terv megszületett, és négy év csúszással meg is valósult. Akkor még azt hittem, hogy a szobában a felhők előtt egy drága kis királylány fog lebegni, pasztellszínekben játszó girlandok között, hatalmas babaházzal, balerinaruhában. Elvetemült kép, Sárának szerencséje volt, ugyanis jött egy Úrficska, aki odavágott a markolólapáttal, és azt mondta, itt aztán nem épül tündérpalota.
Nem könnyű úgy megválasztani egy gyerekszoba stílusát és hangulatát, hogy az fiúnak és lánynak is megfeleljen. Mármint Bobinak szerintem még mindegy, az ő fiús érdekeit egyelőre én képviselem, de Sára már kikéri magának, ha valami nem elég lányos.
Azért vannak uniszex alapok. Amit már a felhők előtt is tudtam, hogy a padló és a falak fehérek lesznek. És lehetőleg a bútorok is. Szerencsénk volt, drága barátnőmtől hozzánk vándorolt a teljes gyerekbútorszett, amivel előtte mindig csak az Ikea bemutatóterében szemezhettem. Egy ágy is járt hozzá, és hamarosan kaptunk hozzá egy ugyanolyat Ancsáéktól, mert náluk már a legkisebb lányka is kinőtte. Minden konkrétan az ölembe hullott. Beköltözéskor a gyerekszoba volt a legjobb hely, mindig ott tanyáztunk. Akkor még csak a szürke fal készült el, majdnem egy évet kellett várni, mire úgy láttam, belefoghatok a felhőkbe. Elkészítettem a stencilt, majd pontosan kimértem a felhők helyét. Ez utóbbi időrabló, de egyáltalán nem elhagyható momentum. A felhőkhöz elővettem az egy éve használt szürke falfestéket, és kevertem bele annyi fehéret, hogy kellőképp elüssön az alaptól, de még távol legyen attól, hogy fehéren vakítson. Bevallom, nem túl jó a monotónia tűrésem, ami rendesen próbára lett téve ebben az egyébként gyorsan lezajló folyamatban. De az eredmény kárpótolt, és Sára reakciója is, amikor hazatérve az oviból meglátta, mit követtem el aznap. Íme:




A pomponok a Karcsi papírboltjából érkeztek még Sára harmadik szülinapi partijára, onnan vándoroltak át a gyerekszobába. Na jó, kicsit lányosak, de legalább nem rószaszínűek. A fonott kisszékeket a titkos lelőhelyemről szereztem be. Békés megye egyik kis településén, túl a falu határán van egy olyan telep, amitől minden szenvedélyes gyűjtőnek elállna a lélegzete. Mondjuk ilyen kis fonott székek sok helyen beszerezhetők, de igazi kincseim származnak onnan, többek között Léna baba teázó bútorai is.

Szemben a felhős fallal, az ablak mellett kapott helyet a babakonyha, a legtöbbet használt része a szobának. Mindketten szeretnek kotyvasztani, és még az is előfordul néha, hogy mindezt munkamegosztással teszik, nem pedig ordítós, acsarkodós vitákkal tarkítva. A kis konyhát két éve rejtette az angyalka a fa alá, Papa(Apa), egy asztalos és az én közreműködésemmel. Az asztalos egy ilyen nem túl nagy haszonnal kecsegtető munkába is beletette minden szaktudását, és szuper alapot készített a terveim alapján. A kék-fehér "csempefalat" már én festettem egy sima fehér bútorlapra, és a sütő és kellékei is általam kapták meg végső kinézetüket. Apa, aki szintén nem veszi félvállról az ilyesmit, és egyébként is nagyon precíz ember, órákig kereste a műhelyben a megfelelő mini csaptelepet, mert emlékezett rá, hogy egyszer elrakta, hátha jó lesz még valamire. És milyen igaza lett. Plexilapot is vágott a sütő ajtajába, és persze felfúrta, felragasztotta és felszerelte az összes eddig említett hozzávalót. Nem is érdekelte Sárát a többi ajándék, amikor meglátta, majd letépte-kitépte a hatralmas papír csomagolásból a kis bútort. Nagyon elégedettek voltunk, Apa, én és az angyalka. Bobi is imádja, amikor hazaérünk reggel az ovis túránkról, először ezt veszi célba, és rendszerint első lépésként főz nekem egy kávét. Nem is tudom miért.
A fiús zászlósort a Mama(Anya) készítette még a kiságy fölé, a hímzett falikép pedig a másik Mama munkája.





A Sára polcáról pislogó őzikés nippet nem lehetett otthagyni a gyulai bolhapiacon, gondoltam jobb, ha itt veszélyezteti az életét nálunk. A kis papír házikó az egyik kedvenc gyerekjátékokat gyártó márkám, a djeco terméke. Volt benne egy papír királylány is, de túl korán raktam túl alacsony polcra szegényt. A zseniális őzikés bábkönyvet még az Újlipótvárosban vettem egy azóta megszűnt bababoltban.
A Bobi polcán sorakozó édes kis semmiségek közül a kutyus turkólóból való, a gurulós katicát tavaly nyertük farsangi tombolán, a képet pedig ajándékba kaptuk Bojtor Verabellától. A mágneses összerakható fa rakéta Janod termék, karácsonyi ajándék volt tavaly.
A baba Ancsa testvérem műve, aki a Rosehip Design kitalálója és tervező-alkotója, a térhatású képecskéket pedig, amik a krétatábla fölött sorakoznak, még én készítettem, egyszer, mikor még sok szabadidőm volt.





Ez tehát a hely, ahol gyermekeim nőnek-növekszenek. Természetesen ez a szoba is folyamatosan bővül új elemekkel. Legközelebb a karácsonyra kapott óriásbetűket fogom kifesteni, és kitenni a gyerekek ágya fölé, kinek-kinek a saját nevét, nehogy összekeveredjenek a dolgok ebben a kis világban.

Bobi közben megúnta a fotózást, és főzött nekem ebédet. Majd leültünk, és meg is ettük. Persze anya itt is fényképezett. Botrány!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése