2015. január 23., péntek

Álomfürdőszoba fekete-fehérben

Hogy miért érdemes energiát, időt, vágyakat áldozni egy fürdőszobára? Mi visz rá, hogy éjszaka, altatás után nekiálljak bútort csiszolni és festeni? Más szemszögömből nézve ez maga lehet a hiábavalóságok hiábavalósága, nekem viszont ennél sokkal többet jelent, egy késztetést, hogy újra átéljek valamit, ami egyszer már megtörtént velem, vagy méginkább azt, hogy megteremtsek valamit, ami mindig is csak vágy volt. Jó pár éve, hogy beléptem abba a budai villalakásba, ahol először megfogott ez a hangulat. Vagy érdektelenség-amit nem hiszek, vagy szándékos koncepció volt, de úgy tűnt, itt csak az idő nyúlt hozzá a tárgyakhoz. A tulajdonosok semmiből nem vettek el, mindig csak hozzátettek valamit, amitől a hely olyan sajátos jelleget öltött, hogy még az emlékeimben is megmaradt. A fürdőszoba is ilyen volt, a padlón fekete-fehér cementlap, de az is lehet, hogy mozaikburkolat, az emlékezésnek ez mindegy, és tulajdonképpen nekem is, mert mindkettőt szeretem. Kopott réz csaptelepek, karcos mosdókagyló, műalkotások a falon, és az ablakon beáradó, mindent ködös fehér fénybe burkoló természetes fény. Semmi luxus, még nem is a legpraktikusabb vagy legkényelmesebb, de olyan hangulat, amit fürdőszobában átélni elég szokatlan.
És hogy miről is beszélek? Íme a a vágy tárgya, a fekete-fehér fürdőszoba...ezeken a képeken épp luxuskivitelben.

forrás: housebeautiful.com
forrás: apartmenttherapy.com
forrás: annagillar.se
forrás: pinterest.com
forrás: myscandinavianhome.blogspot.se
forrás: Pure Green Magazine
forrás: pinterest.com

És lássuk a valóságot, legalábbis a valóság pillanatnyi állapotát. Nekem is van egy fürdőszobám, hatalmas ablakkal, déli fekvéssel. A beáradó természetes fény tehát megvan. Jó alap. Kád is van benne, ha nem is lábakon álló, és van egy ígéretes tömör fa mosdópultom, nagyméretű tükörrel. Ebből gazdálkodhatok. Semmit nem fogok lecserélni, nem fogom felverni a padlóburkolatot vagy leverni a bézs falicsempét, nincs lehetőségem új bútorokat, csaptelepeket, szanitereket venni. Mégis úgy gondolom, hogy a fenti hangulatból valami adaptálható még ilyen körülmények között is. Elég egy kis festék, pár szabad óra –csak összejön egy hónap alatt-, és utána már csak hosszú évek szerencsés gyűjtőmunkájára van szükség, hogy igazán jó legyen. Semmiség az egész. Bele is vágok. És az eredményről majd tudósítok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése